2011. február 23., szerda

A cókmók és a másik csörlő

Péter hívta fel a figyelmemet néhány eladó staigreiterre. Mivel én éppen át szeretném alakítani a merev vorstagot besodrós, vagy klasszikus fixen bekötött vorstagra-ra, ezért szükség lesz a fock átalakítására is... Egyszóval kapva kaptam az alkalmon, hogy néhány staigreitert beszerezzek. Hívtam hát Zsoltot, akivel kellemeset beszélgetve csakhamar kiderült, hogy a Turul nevű 25-ös jolléval hajózik a Balatonon és van még neki ez-az, ami inkább csak a port fogja, azt viszont vastagon...

Abban maradtunk, hogy az egész cókmókot összepakolja, és felküldi nekem egy barátjával. Így is lett. Mivel jutányos volt az ár, úgy voltam vele, hogy ha csak 2-3 alkatrész felhasználásra kerül, már megérte.. A többi pedig majd jó lesz valamire, hiszen egy hajón sohasem lehet tudni, hogy mit mire lehet majd használni.



A leltár szerint így jutottam hozzá 2db fedélzetre v. árboctőre szerelhető csigához, egy felső vorstag kipörgetőhöz, 9db staigreiterhez, egy Pallás féle kötél feszítő szerkezethez, egy orrvitorla behúzópontjába akasztható karabínerhez, és egy achter feszítő megoldáshoz. Ez utóbbi egy háromszögletű mindhárom sarkában görgőt tartalmazó rozsdamentes alkatrészből, és egy felül közös szemben végződő de onnan két szálban futó drókötélből áll. Pontos működése nem ismert előttem, de a beszélgetés alapján úgy hiszem Zsolt előtt sem:) Nem baj, majd kialakul.

Egyéb iránt nem bírtam magammal, és szétszedtem a másik csörlőt is. A várakozásoknak megfelelően hibátlan állapotban van ez is. Le is fényképeztem a belső fogazást, ahova a kallantyúk beakadnak. Talán erről a képről is látszik, hogy gyakorlatilag be sincs kopva rendesen. Nem tudom, hogy mennyi idősek ezek a csörlők, de az szinte biztos, hogy az őket viselő hajón leginkább a vasvitorlát használták. Persze ez az adott esetben kicsit nem elítélendő:) Ha már szétszedtem, elmostam ezt is.. Legközelebb megkapja a polírozást és már csak fel kell szerelni. Kérdés, hogy lesz-e hova. Vajon elfér a számára kijelölt helyen? vagy a csörlővásárlással is munkát vásároltam? A következő részben kiderül;)

2011. február 21., hétfő

Csörlőzzünk!

Megjöttek a csörlők! A korabeli képeket elnézve, a Póstásnak még sohasem voltak csörlői. Az az igazság, hogy az eredeti fock-hoz nem is annyira kell. Ugyanakkor én szeretném jobban felvitorlázni, meg egyébként is az a véleményem, hogy egy szép csörlő a hajó dísze lehet.

Mint az korábbi postokból kiderült, nem mindenre és nem mindig jó az eBay. Minden estre ha használt, esetleg régi dolgot szeretnénk venni, akkor azért érdemes körbenézni rajta. Így voltam én a csörlőkkel... Eredetileg bronzból szerettem volna egyet - egyet két oldalra, de sajnos nem nagyon akart felbukkanni a nagy Ő. Amikor pedig felkerült, akkor pillanatok alatt felszaladt az ára. Így én csak figyeltem tovább, amíg meg nem jelent egy pár TopFit csörlő, karokkal együtt szemlátomást jó állapotban. Nem tudom honnan származik, talán Németországból, vagy valahonnan északról. Próbáltam utánakeresni az Interneten, kevés sikerrel. A mai program az volt, hogy szétszedem és átzsírozom őket. Kíváncsi voltam az állapotukra belülről is..

A szétszedés közben világossá vált, hogy ez egy igencsak jófajta szerkezet. A korábbi Lewmar-csörlőimmel szemben (aminek az álló része műanyag volt) ez teljesen alumínium, a középső cső pedig saválló acél. A forgást alul felül teflon alátétek segítik. A kallantyúkon és a fogazott belső íveken szinte egyáltalán nincs nyoma kopásnak. Minden hajszálrugó szépen működik. Kotyogása gyakorlatilag nincs.

Ha már szétszedtem apró darabokra, el is mostam mindent gázolajban. Aztán gondoltam egyet, és ha már ilyen szépen elmostam, akkor elővettem a polírkorongot, és fel is políroztam. Eltörölgetés és zsírozás után szerintem elég szép lett:)

Persze az alumínium nem acél. Sajnos oxidálódik, ezért vissza fog mattulni, de az apró karcok foltok, sérülések már nem lesznek rajta. Mivel elég időigényes volt a művelet, ezért csak az egyikre futotta az időmből. Remélem a másik is csak kellemes meglepetéseket tartogat.


Lassan elnyeri végső formáját a ládika is, na meg a pádlik. Mindenre rákerül a felirat. A ládikóra kicsit nagyobb, a pádlikra kicsit kisebb. Lassan a következő feladatra koncentrálhatok, ami egy kötéllétra. Mert egy fahajóra mégsem szerelünk rozsdamentes tűzlétrát:)
Valami ilyesmire gondoltam:

2011. február 7., hétfő

Egyet hátra, egyet előre.

Történt ez-az a héten Póstásilag... Porthole Kártyát igényelt a Póstsás második tulajdonosának veje. Levelében a következőket írja: “Az újságot megkapta apósom és nagy örömére szolgált, már csak azért is, mert pont a Postás hajóról volt benne cikk, amely évtizedekig az ő tulajdonában volt és nagyon-nagyon szerette.” Az említett cikk, jelen blog első bejegyzése. Nos nekem sem kellett több, rögtön írtam is neki, hogy minden bizonnyal Nagy Ferenc a kedves após, és amennyiben erre lehetőség van, szívesen venném fel vele a kapcsolatot.
Jött is a válasz, hogy bizony Nagy Ferencről van szó, és várja a hívásomat. Hamarosan fel is hívom. Bízom benne, hogy a hajó történetének újabb fejezeteit tárhatom fel.

Ellátogattam a Marinába, ahol vettem végre Epifanes lakkot, és a hozzá való oldószert. Nem olcsó mulatság, de a minőség ritkán az. Azt hiszem, hogy az alkatrészeket most már befejezem a Sandolin Yacht lakkal, az Epifanest megtartom a hajóra.
Mellesleg 5 ezer forint körül gyönyörű lobogórúdat lehet kapni, amin fából faragott bika is van... szemben a kb 6ezer forintért eBayezett csodával, amihez egy fehér színű műanyag bikát adtak. Szóval mielőtt az eBayhez fordul az ember, valóban érdemes megnézni a hazai boltok kínálatát.. Mert hiába 5 euró valami, ha 20 a postaköltség. Persze nehezen beszerezhető, vagy használt dolgokra nagyon jó.. De az új termékek esetében érdemes tájékozódni.

Ha már eBay. Megjött a kompasz! Ez lényegében ár/teljesítmény arányban elég jó. Azt tudja, hogy bárhogy forgatja az ember, a közepe egyenesen áll. Ezt (mivel nem folyadékos) egy dupla körgyűrűs megoldással éri el. Igazán látványos! Ugyanakkor első pillanattól kezdve nyilvánvaló, hogy hajóra nem alkalmas. Illetve ott ahol 2-3 szalonasztal között lehet válogatni, hogy vajon melyiken mutat a legjobban, ott igen. De egy 25 lábas hajóra kevésbé... Most legalább is így látom, aztán majd kiderül “élesben”.




Ami a munkát illeti. Azzal kezdtem, hogy lecsiszoltam az utolsó lakkréteget, illetve a feliratot a ládikóról és a pádliról is. A GraphixLine volt olyan kedves, és csinált nekem takaró matricát, így majd rendesen rá lehet festeni.. Ez a pengével kivágdosós módszer sajnos zsákutca.
Szóval ha már benne voltam, akkor a lobogórúd esetében is ezt az eljárást alkalmaztam, vagyis leszedtem róla azt ami rajta volt. Nem mondom, hogy lakk, mert úgy jött le róla, mintha valami sűrű mézga szerű anyaggal kenték volna be. Szerencsére körszimmetrikus, ezért be lehetett fogni az eszterga gépbe. Így azért valamivel egyszerűbb volt a csiszolás. Ezután legalább a felülete is sima lett, már nem csak szálka elleni védőkesztyűben lehet megfogni. Szóval miután visszavezettem a feladatot a kiinduló pontra, kezdődött az olajozás, lakkozás és még sokszor lakkozás munkafolyamat. A színe mindig is más lesz mint a hajóé, mert (bár nem vagyok asztalos) de úgy tűnik diófából van. Ki tudja. Lehet, hogy még jobban is fog kinézni, hogy kicsit elüt. Vagy majd veszek a Marinában egy rendeset.




Szóval minden összevetve most helyben járást gyakoroltunk, de ez már megy szóval újra el lehet indulni előre.

Amit még kiemelnék az elmúlt hét eseményeiből, az Baldóci Péter barátom weboldalán található idézet, amin igazán jót nevettem:

“Ha Isten akarta volna a műanyag hajót, teremtett volna fát is műanyagból.”